A Honda egyetlen és kifinomult dízelmotorját vizsgáltuk, ezúttal a Civic lépcsőshátú változatában. Full extra és szép ezüst metál, hogy középvezetőnek érezhessük magunkat egy hét erejéig.
Az 1.6-os dízelmotort jelentősen átdolgozták a 2012-es változathoz képest. Agyba-főbe szigorodnak az emissziós előírások, s az emberek szent meggyőződése, hogy benzines autókkal meg hibridekkel megmentik a Földet, de persze vád érné a japánokat, hogyha szegényes lenne a motorkínálat Diesel hiányában. Azért nem lehet egyik pillanatról a másikra kiszállni a buliból. Az új CR-V-be ez a blokk már nem került, de oda jön a hibrid januártól.
Vegyes érzelmekkel ültem a Civic szedán volánja mögé. Rám sütött az őszi napsugár, miközben bambán szemléltem a hangulatos utasteret, a világos tetőkárpitot és mélyeket lélegeztem a bőr ülések jó illatából. Nem könnyű egy Type R után másba áthuppanni és egy objektív tesztet megcsinálni. Ennyi volt a bökkenő. De tudtam, a Honda szedánjai a lelki egyensúlyom alapját képezik az új 1.5t tesztje óta, s ezzel az ezüst fényezéssel egyenesen emlékidézésbe is fogtam régebbi és agyonhasznált Accordhoz kapcsolódóan. 😉
Amíg az ötajtós sportosabbra, a szedán (négyajtós) kicsit lágyabbra, utazósabbra van hangolva. Nem nagyok a különbségek, például a nyomtáv és a tengelytáv terén is csak 1-2 milliméterről beszélünk, de ahogy a hátsó fertály felől nulla rázkódás érkezik úthiba esetén előre, az még pihentetőbb autózást szavatol. Közben a stabilitás, a jó úttartás állandó.
A dízelmotor simán jár. Hangja a jók közé tartozik a kategóriában, de az utastérbe nem is nagyon szűrődik be az 1.6-os orgánuma. A start-stop rendszer kifinomultan működik a benzinmotoroknál nagyobb alternáló tömegek ellenére is. A hatfokozatú váltó finom és pontos, egyedül a harmadik fokozatot venném rövidebbre, mert úgy éreztem, néha nagyot esik vissza a fordulat és az erő a kettes után, főleg emelkedőn.
Néhány lendületesebb előzés és sávváltás szerepel a számlámon, egyébként óvatosan és dízelhez méltó módon, hosszú távon autóztam. Csak bírná jobban az ember pénztárcája a napi 2 tank százas benzint a tűzpiros Type R-be... 4,8 literre adódott a tesztátlagom, minimális várossal, de autópályán tempósan. A hétvégi közúti használat és a finom jobb láb munka megtette hatását. Az ötajtós ugyanilyen felállásnál 5,2-et evett. Vicces, de Honda szedánjai mindig könnyebbek kicsivel a ferdehátú változatoknál, talán ez a különbség egyik oka.
Kiváló térérzet. Nemcsak a széles szélvédő és a kilátást cseppet sem zavaró, vékonyított A-oszlopok, hanem a tetőablak és hátul meg az osztott C-oszlop is hozzájárult ehhez. Egyenesen megjött a kedvem a második sorban való utazáshoz a tereket meglátva, átérezve és beülve. Hátul is van ülésfűtés! Amennyire furcsa volt elsőre a kocsitest hátulja, annyira tetszik és praktikus is így pár teszt után. Kifejezetten szépek az ívek, jó ez a szín és nagyon ott vannak a 17-es felnik is.
A csomagtartó tágas (519 liter!), de a bepakoláshoz a nyílás nyilván kisebb. Én gond nélkül tudtam használni, és anno az Accorddal nem egyszer jártuk Horvátországot meg Erdélyt, szóval ügyesen is kell pakolni. A modell második hibája, ha szabad így fogalmazni, a csomagtartó lecsukójának hiánya. Az ötajtósnál bezzeg mindkét kézre jut egy-egy fogantyú. Ez japános betegség, a Toyota szedánjainál sincs mindig...
Az i-DTEC szervizintervalluma is 10 ezer km-re esett vissza, mint a legtöbb gyártó kisebb és nagyobb dízelénél, pl. a Fordnál. Így védekeznek a gyártók az újabbnál újabb EU-s előírások, emissziós normák szigorítása ellen, így a blokkok garantáltan tudják teljesíteni az értékeket. Senkit nem érdekel, hogy a BMW és a Mercedes új prémium dízelmotorjai a negyedét bocsájtják ki a határértéknek, a Diesel gonosz, öl, ne vegyünk. Pedig hosszú utakra és 2 tonnás autókhoz ez a felállás jobban passzol.
Szóval, Hondáéknál is ügyeltek a hatékonyság fokozására, a befecskendező rendszeren, a dugattyúkon és a vezérlésen is alakítottak kicsit. Nincsenek ellensúlyok a főtengelyen, a kipufogó-utánkezelő rendszerek is jobbak. Vagyis mi mezei felhasználók csak annyit látunk, hogy megmaradt a 120 LE/300 Nm, miközben keményen átdolgozták az erőforrást a ferde szeműek.
Szuper a váltó, a külső és belső fények, a napfénytető, a vezeték nélküli telefontöltő, a sötétedő belső tükör. 8,1 millió a listaár. Ennyit nekem megérne egy ilyen elegáns és jól felszerelt változat. Nagyon egyedi a forma, meg aztán ilyen alacsony tesztátlagot régen hozott nekem autó úgy, hogy nem tempomat 80-nal utaztam. Öltönyös spórolás!