Sok helyszínen dolgoztam már. Vonaton, buszon, otthon, irodában és a többi. Azonban most valami egész más jött az életembe. Az alábbi cikk jegyzetét egy Integra anyósülésén írtam. Én az anyóson, Tomi pedig a volán mögött és így autóztunk és beszélgettünk.
Tomit egy autós találkozó alkalmával ismertem meg, amikor is egy gyönyörű Preludeot fotóztam, majd ő ezt észrevéve segítségemre sietett, és felnyitotta a bukólámpát, mondván, így jobban mutat az autó. A Preluderól külön bejegyzés lesz, az Integráról szintén, most sokkal inkább azt szeretném ha megismernétek kicsit ezt a srácot, akinek Honda motorolaj folyik a vérében. De most hagyom hogy bemutatkozzon inkább ő, és elmesélje az ő Honda sztoriját:
„Az első Honda tapasztalatom 7 éves korom körül volt, amikor nevelőapukám 5gen Accordjával utaztunk. Szerintem valahol itt szerettem meg. 10 éves koromban kaptam egy 8gen Accord távirányítós autót, ami a gyűjteményem legmenőbb és legféltettebb darabja volt. Valószínűleg a kötődés is itt alakulhatott ki a tudatalattimban.
Világ életemben autómániás voltam, mint a legtöbb kis srác, ezért amint lehetett megcsináltam a jogosítványt. Amint elkezdtem a tanfolyamokat már a használt autókat keresgéltem, mondanom sem kell, hogy melyik márka jöhetett csak szóba.
Amint megszereztem a papíromat, megvettem életem első autóját, ekkor egy 7gen Civicre esett a választás. Ezt az autót még szüleim segítségével vásároltam meg.
Nem telt el egy év, és úgy döntöttem, hogy lecserélem egy 7gen Accordra. 2.2 Dízel, 140 lóerő, tipikusan a „jó ötletnek tűnt” kategória. Ezt az autót sosem éreztem magaménak, de igazság szerint nem is fiatalnak való autó, sokkal inkább egy családnak ha megbízható járgányt keres. Ez mindössze 7 hónapig volt a tulajdonomban, majd kaptam rá egy számomra megfelelő ajánlatot, ekkor eladtam.
Itt volt a nagy váltás. Az Accordot egy 1989-es Honda Prelude 4WS váltotta. Itt tapasztaltam meg igazán azt, hogy milyen a Hondás érzés. Ez volt az első autó, amivel azt éreztem, hogy kötelességem foglalkozni. Még szinte hozzám sem került az autó, már úton volt alváz- és üregvédelemre, ezt egy lakatolás követte, de sok javítanivaló nem volt rajta. Kapott egy fényezést a szükséges területeken, és ezt követően két nappal később már úton voltam az első autós találkozóra.
Erről azt érdemes tudni, hogy a találkozó előtt közvetlenül volt a ballagási ebédem, én felálltam az asztaltól és elindultam. A szépségversenyről sajnos lemaradtunk, de a limbót elértük, ahol új szerzeményem egyből bizonyított is, ugyanis 2. helyezett lett. A találkozó ugyan nem Honda specifikus volt, de az első helyezett egy NSX volt. Itt kezdődött el az első autós szezonom. 2019-ben gyűjtöttem érmeket, kupákat és büszkeséggel töltött el az, hogy 19 évesen megvalósítottam ezeket de ehhez az kellett, hogy sulis időszakban minden hétvégémet és péntek délutánomat/estémet egy pizzériában töltsem és futárkodjak. Gyakorlatilag minden szabadidőmet munkával töltöttem, hogy ezeket az élményeket később magaménak tudhassam.
Ebben az időszakban a Lúd napi használatban volt. 2019 tele előtt teljesen ki lett lakatolva az autó, és sajnáltam volna télen használni. Elkezdtem garázst keresni, majd sikerült találnom egy ideálisat. Két hónapig a családi autót használtam amikor tudtam, ez idő alatt spóroltam, és vettem egy 6gen Accordot „futkosósnak”. Egy Prelude és egy Accord boldog tulajdonosa lettem. Egy ideig.
A 2020-as autós szezon ismert okokból elég torz lett, egyetlen találkozóra sikerült eljutni, ahol a Lúd ismét díjat nyert, Szépségverseny 2. helyezett lett, azonban valahogy elmúlt bennem az iránta érzett rajongásom. Már nem volt meg az a szerelem. Fájó szívvel, de úgy döntöttem megválok a Lúdtól, de nem voltam biztos a döntésemben. Egyik nap megcsörrent a telefon, hogy másnap szeretnének megnézni az autót, hangzott el a beszélgetés végén. Másnap délben már megvolt írva az adásvételi.
Azonnal hívtam is az általam már kiszemelt autó tulaját, ugyan könnyes szemekkel, hogy megvan a pénz. Még aznap este elmentem és hazahoztam az Integrát. Ekkor este az egyik szemem sírt a másik nevetett de újra megcsapott az igazi Honda érzés. Az eladás után szó szerint megkönnyeztem a járgányt, mert ha úgy nézzük, nekem ő volt a tényleges első autóm. Úgyhogy most 20 évesen boldog tulajdonosa vagyok egy Integrának és egy Accordnak, akikkel hasonlóképp rengeteget foglalkozom és vigyázok rájuk.
Végső soron szeretném ezt megköszönni a családomnak és a szerelmemnek, hogy támogatnak ebben az őrült hóbortban.
Köszönöm hogy mellettem állnak és támogatják ezt a hobbit.”
Nos, ő lenne Tomi. Egy rettentő közvetlen srác, aki szerelmes az autóiba.
Az Integrának és a Preludenak külön bejegyzést szánunk, élményekkel, tapasztalatokkal és rengeteg fotóval.
A végére pedig egy mondat, amit Tomitól hallottam, és azóta rendszeresen eszembe jut: " Nekem ez a cigim, és ez az alkoholom." És szerintem ez a mondat írja le a legjobban őt.
